Gyerekoromban volt egy kedvenc helyem a kertünk végében. A kertből kinézve már csak a szántóföldet és legelőket lehetett látni a végtelenségig. Tavasszal a kerítés tövébe leültem és az akácfák, vadrózsák és bodzabokrok, között olvasgattam. A kaland játék kockázatokból a Tűzhegy varázslóját. Lapozgattam, de közben már annyira sütött a nap, hogy nem láttam a lapokat. Letettem a könyvet, és elkezdtem a növényeket figyelni. Milyen sokféle virág és fűféle vett körül. Felszaladtam a szobámba, kikerestem a búvár zsebkönyvek közül, a gyomnövényeket és visszamentem beazonosítani mindent, amit a kuckóm körül láttam. Fekete nadálytő, Apró szulák, Pásztortáska, Fehér mécsvirág, Árvacsalán. Ott kezdődött az a szenvedélyes szeretet, amit ma is a kertem a növényeim jelentenek számomra. A legnagyobb boldogság ilyenkor tavasszal amikor újra kimehetek, metszeni, majd elültetni az egynyári virágokat. Kivenni a cserepekből az elszáradt növényeket, átültetni azokat, amik a télen megnőttek.
A kertészkedés élménye könnyen magával ragadja az embert. Megfeledkezünk az idő múlásáról, egy-egy óra úgy telik el, mintha csak pár percre feledkeztünk volna bele a munkába. A hol monoton (például földlapátolás a balkonládába), hol kreatív (például ültetési terv készítése) feladatok kis összpontosítással jól teljesíthetők, miközben a hibázás sem rejt magában túl nagy kockázatot. Ha kertészkedés közben elmélyülünk és élvezetet lelünk a teendők végrehajtásában, nem a végeredmény, hanem a folyamat átélése köti le figyelmünket. Az ilyen élményekre nagy szükségünk van, hiszen érzelmileg töltenek minket, kikapcsolják agyunkat, és jótékony folyamatokat indítanak el szervezetünkben. Növényeink jószerivel ki vannak szolgáltatva nekünk. Ápoljuk, védjük őket, és igyekszünk odafigyelni, megérteni szükségleteiket. A munka jóformán csak jutalommal kecsegtet, hiszen, ha ügyesen dolgozunk, növényeink egészséggel, szépséggel, termésekkel és virágokkal hálálják meg gondoskodásunkat. Ezeket a perceket, órákat a csendes befelé fordulásra szánjuk, bár a kezünk látszólag mással foglalkozik, kertészkedés közben megtapasztalhatjuk a belső békét, harmóniát. Hiszen a növényekkel foglalatoskodva lelkünket is ápoljuk.
Az én kertem angolkert.
Az angolkert vagy tájképi kert olyan nagyobb terület, amelyet szép fákkal, díszcserjékkel és virágokkal úgy ültetnek be, hogy a növények elrendezésében semmilyen szabályosság ne legyen. Ekképp a virágokat sosem ültetik ágyásokba, hanem elszórtan díszítik a gyepet. Az angolkert kialakításának ugyanis az a célja, hogy „ideális tájékot” mutasson – olyant, amely nem mesterkélt, hanem mintegy természetszerű. Az ilyen kertek általában nagyobbak, mint az enyém, de megvan az a része, amit ékszerkertnek neveznek. Az otthoni kertem csak ékszerkert. Oda kerülnek válogatottan a legszebb virágok.
Egy művész saját belső kertet épít, amelyet aztán folyamatosan gondoz, ápol. A kert attól lesz nagyobb ki mennyi időt tölt ott. Mennyi időt foglalkozik belső virágaival. Ez a lélekkertészet. A jó művész jó kertész is. Még akkor is, ha a valóságban nincs is kertje. Belül annál nagyobbat építhet, gondozhat. A belső kertjében születnek azok az alkotások, amelyeket aztán másokkal is megoszt.
Ahogy telik az idő a kert nagyobb lesz és minél nagyobb annál több különleges lényekkel, emberekkel, virágokkal, sőt, ha jól dolgozunk, hatalmas rétekkel, mezőkkel tudja megtölteni ezt a világot. Zsuzsinak megvolt a belső kertje. A falakon látott képek pedig mind az ott töltött idő alatt született. Gazdag és hatalmas kert az ővé egy igazi ékszerkert. Tele zegzugos ösvényekkel, lovagokkal, gyönyörű növényekkel és sok fával. Tegnap a képeit keretezve a teraszon, olyan volt minta az ő növényeit próbálnám meghatározni, átültetni és tovább gondozni.
Kivettem a keretekből a régi képeimet, és beletettem az Övét. Gondoztam egy másik kertész, növényeit és lényeit. Nézegettem őket, beszélgettem velük. Olyan gondoskodással, mint ahogyan a saját növényeimet gondozom. Kívánom ezt mindenkinek. Menjenek közel ezekhez a képekhez és mindenki vigyen haza magával egy virágot egy fát és otthon ültesse el a saját ékszerkertjébe.
Szolnok, 2019. április 26.A Kert /Kolláth Zsuzsanna Diána grafikusművész kiállítása elé/
Nagy Katalin Matild